Nyitott szájjal alszik a gyerek: mit lehet tenni ellene?

Miért alszik nyitott szájjal a gyerek?

Szinte mindig ugyanaz az alapja: alvás közben az orrán át nehezebb a levegővétel, ezért a szája kinyílik. A nyitott szájjal alvás tehát nem önmagában a probléma, hanem egy jel, ami arra utal, hogy valami nehezíti az orrlégzést.

A leggyakoribb okok az orrdugulás, az allergia, a megnagyobbodott orrmandula vagy mandula, és bizonyos esetekben az orrsövény vagy az orrjáratok eltérései. Előfordul az is, hogy az eredeti akadály már régen elmúlt, például egy elhúzódó nátha után, de a szájon át légzés szokásként megmaradt. A kettő kezelése nem ugyanaz, ezért érdemes tisztázni, melyikről van szó.

Érdemes azt is megfigyelni, hogy ez minden éjjel így van-e, vagy csak náthás időszakban. Ha hetek óta tart, az más kérdés, mint ha egy megfázás alatt jelentkezik.

Mikor baj ez, és mikor nem?

Egy-két éjszaka nátha alatt nem indokol külön teendőt. Ami figyelmet érdemel, az a tartós, hetekig-hónapokig fennálló nyitott szájjal alvás, különösen, ha más is társul hozzá.

Két okból. Az egyik az alvás minősége: ha a légzés alvás közben nehezített, az a pihenés mélységét is érintheti, és ez nappal fáradtságban, ingerlékenységben vagy nehezebb összpontosításban jelenhet meg. A másik a fejlődés: gyerekkorban az állcsont és a fogív még alakul, és a nyelv nyugalmi helyzete, valamint a száj körüli izmok működése hatással lehet erre a fejlődésre. Ezt a részét részletesen a szájlégzés következményeiről szóló cikkben írtuk le.

Fontos, hogy ezek lehetőségek, nem automatikus következmények. Attól, hogy a gyereked nyitott szájjal alszik, még nem biztos, hogy bármilyen kezelésre szüksége van. Épp ezért a megfigyelés után a következő lépés a vizsgálat, nem a termékvásárlás.

A szájtapasz, az orrtapasz és a párna: segítenek?

Ha rákeresel a nyitott szájjal alvásra, az első találatok nagy része terméket kínál: szájtapaszt, orrtapaszt, speciális párnát. Érthető, miért vonzóak: olcsók, azonnaliak, és úgy tűnik, pont a tünetet szüntetik meg.

A gond az, hogy a tünetet célozzák, az okát nem. Ha a gyerek azért alszik nyitott szájjal, mert az orra eldugult vagy a mandulája megnagyobbodott, a száj lezárása nem szünteti meg az akadályt, csak elrejti a jelet, ami alapján észrevennéd.

A gyerek száját alváshoz ne ragaszd le. Ha az orrlégzés akadályozott, a szájon át légzés korlátozása kockázatos lehet, és otthon nem tudod megítélni, mennyire szabad a légút. Ugyanez a szájlégzés megszüntetéséről szóló cikkünk álláspontja is.

Az orrtapasz és a párna önmagában ritkán árt, de ne ezektől várd a megoldást, és ne halasszátok miattuk a kivizsgálást. Ha az ok kiderült és kezelve van, sokszor külön eszköz nélkül rendeződik az orrlégzés.

Mit lehet tenni ellene?

A sorrend számít, és az első lépés nem kerül semmibe: figyeljetek meg néhány éjszakát. Jegyezd fel, hogy minden éjjel nyitva van-e a szája, horkol-e, hallasz-e légzéskimaradást, hogyan ébred reggel, és dugul-e az orra napközben is. Készíthetsz egy rövid videót is alvás közben, ez a szakembernek többet mond, mint bármilyen leírás.

Ezután jön a vizsgálat. Ha az orrlégzés akadályozott, az ok tisztázása gyermekorvos vagy fül-orr-gégész feladata. Ha a légút szabad, de a szokás megmaradt, akkor a szájfunkciók célzott gyakorlása kerülhet szóba. A fogazat és a harapás felmérése mindkét esetben hasznos, mert megmutatja, hagyott-e már nyomot a dolog.

Amit otthon addig is tehettek: az orr átjárhatóságának karbantartása, sós orrspray, párásítás, az allergén források csökkentése, ha ezt a kezelőorvos is javasolja. Amit viszont nem érdemes: folyton rászólni a gyerekre, hogy csukja be a száját. Ha nem kap elég levegőt az orrán át, ez nem segít rajta, csak kellemetlenné teszi a helyzetet.

Mikor forduljatok mielőbb orvoshoz?

Ne várjatok a következő szűrővizsgálatig, ha a nyitott szájjal alvás mellett ezek bármelyikét látjátok:

• rendszeres, hangos horkolás
• légzéskimaradás, kapkodó levegővétel, vagy fulladásra ébredés
• nagyon nyugtalan alvás, szokatlan alvási testhelyzet
• kifejezett nappali álmosság, vagy ennek ellentéte: nehezen kezelhető nyugtalanság
• tartós, nem múló orrdugulás

Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia ajánlása szerint a horkoló gyerekeknél érdemes szűrni az alvás alatti légzészavar lehetőségét, és indokolt esetben alvásvizsgálatot végezni. Ez nem ijesztgetés: a legtöbb esetben nem derül ki semmi súlyos, de a kivizsgálás az, ami ezt eldönti.

Mikor jön szóba a myofunkcionális gyakorlás?

Akkor, ha az orrlégzés szabad, vagy már szabaddá vált a kezelés után, de a gyerek továbbra is szájon át lélegzik, mert így szokta meg. Ilyenkor a nyelv nyugalmi helyzetét, az ajakzárást és a nyelés mozdulatsorát lehet célzottan gyakorolni, rövid napi feladatokkal.

Ez nem minden gyereknek való, és nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást. Hogy szóba jön-e, azt a fogazat, a harapás és a szájfunkciók vizsgálata alapján lehet eldönteni. A módszerről bővebben a myofunkcionális terápiáról szóló cikkünkben olvashatsz, a jelek felismeréséről pedig a szájlégzés gyerekeknél írásunkban.

Összefoglalva

A nyitott szájjal alvás jel, nem diagnózis. Majdnem mindig az áll mögötte, hogy az orron át nehezebb a levegővétel, ezért az első lépés az ok tisztázása, nem a száj lezárása. Ha a kivizsgálás után az derül ki, hogy a légút szabad, de a szokás megmaradt, a szájfunkciók gyakorlása segíthet. Ha pedig horkolás vagy légzéskimaradás is van a képben, azzal mielőbb érdemes orvoshoz fordulni.

Ha bizonytalan vagy, hol tartotok, az ingyenes felmérésen megnézzük a fogazatot, a harapást és a szájfunkciókat, és megmondjuk, mi lenne a következő lépés, akkor is, ha az nem nálunk van.

Szakmai források

• American Academy of Pediatrics: Diagnosis and Management of Childhood Obstructive Sleep Apnea Syndrome (Pediatrics, 2012) – a horkoló gyerekek szűréséről és a kivizsgálás menetéről.
• American Speech-Language-Hearing Association: Orofacial Myofunctional Disorders – a nyelv nyugalmi helyzete, a nyelés és a szájon át légzés összefüggései.
• Van Dyck és munkatársai: The effect of orofacial myofunctional treatment in children with anterior open bite and tongue dysfunction (European Journal of Orthodontics, 2016) – 22 gyermeket vizsgáló pilot tanulmány.

Gyakori kérdések